A Kiskun Múzeum néprajzi gyűjteményét gyarapítja az a jó állapotban fennmaradt népi tekerőlant (köznyelven: tekerő) amelyet Szentes város híres hangszerkészítője, Szenyéri János készített a XIX. század végén. 
Kottaház fedelébe az alábbiakat írta ceruzával a mester:
„Én Szenyéri János készítettem, javítottam ezen muzsikát 1898 November 18-dikán Szentes II K. 821 sz. alatt.” 

A magyarországi tekerőlant Szentesen való megjelenése az 1800-as évek első évtizedeire tehető, innen számíthatjuk ottani kultuszának kialakulását. A kutatások szerint a Dél-alföldi népi tekerő elterjedésének központja lett ez a város. Ebből az időszakból ismerünk néhány hangszerkészítőt: Gerecz Jánost, Labádi Jánost, Répa Jánost, majd a század második felétől Szenyéri Jánost. A tekerőjáték és tekerőkészítés legkiemelkedőbb művelője azonban a Szenyéri család volt. Szenyéri János napszámos 1841-ben született, és 1921-ben hunyt el. Apja, id. Szenyéri János föld nélküli zsellér, gölöncsér volt. Fazekas Annával (született 1845-ben) 1869-ben kötöttek házasságot. 6 gyermekük született, ám közülük csak az első és az utolsó érte meg a felnőttkort: Sára és Dániel. 14 év különbség volt a két gyermek között. Szenyéri János 1905-ben felesége halála után magára maradt, egyedül folytatta életét.
A mester emléke az hosszú évtizedek alatt elhalványult, a tekerőn való játékot fia, Szenyéri Dániel, a Népművészet Mestere folytatta. 1969-ben bekövetkezett halála után a nála korban néhány évtizeddel fiatalabb tekerősök még az 1980-as- évekig muzsikáltak saját kedvükre családjuk körében Szentesen és környékén.

A kultusz újjáélesztését célozzák azon törekvések, amelyek civil kezdeményezésre, a város vezetés és Szenyéri Dániel tisztelői segítségével történnek az 1990-es évektől folyamatosan napjainkban is Hankó Györgyné munkássága révén Szentesen. 2000-től élen járnak ebben Szenyéri János leszármazottai közül Becsák János és Csiszár Endre, valamint Hankó Györgyné Paksi Márta, néptánc pedagógus jelenleg a Szentesi Művelődési Központ Zöldág Hagyományőrző Szakkör vezetője.

A XXI. században az 5 évenkénti megemlékezés sorozatok folytatásaként 2018. február 22-én – Szenyéri Dániel halála 49. évfordulóján határozta el Hankó Györgyné és Csiszár Endre, hogy közösen, 2019-ben – az 50. évforduló alkalmával rendezik meg II. Szenyéri Dániel Emléknapokat. Az Zöldág HSZ szervezte 5 napra elosztott eseményeket kiegészítette Szenyéri János és – fia – Dániel, valamint Zöldi Lászlóné felvétele a Szentesi Helyi Értéktárba. Kiegészítette a programsorozatot a Havasréti Pál népzenész – a Magyar Tekerőzenekar vezetője – által közel 2 évtizede nyaranta megtartott ez év júniusi tekerős tábora is, mely szintén a hangszer népszerűsítését, és a tekerőn muzsikálás oktatását célozza helybélieknek is.

Paksi Márta és Csiszár Endre a Kiskun Múzeumot idén tavasszal keresték meg kérésükkel, hogy a gyűjteményében található hangszert egy kiállításon szeretnék bemutatni. A „Szentes tekerős múltja és jelene” című időszaki kiállításuk célja: bemutatni Szentes város és környékének egykor gazdag tekerős népzenei hagyományát és ennek mai napig felfedezhető nyomait, valamint azokat a muzsikusokat, hangszer-készítőket és népzene-gyűjtőket, akik e hagyomány éltetésében, tovább örökítésében tevékenyen részt vettek, és akik napjainkban a fennmaradásáért fáradoznak. Az időszaki kiállításon több kiállított hangszer mellett a legrégebbi tekerőlantként volt látható a múzeum hangszere.

A „Szentes tekerős múltja és jelene” című időszaki kiállítás 2019. február 22.-től, június 30-ig várta látogatóit a szentesi Megyeháza épületében levő Levéltárban, nyitvatartási időben és előzetes bejelentkezések alapján eseti, hétvégi zenés tárlatvezetések keretében is. 
Bővebb információ: https://zoldaghagyomanyorzoszakkor.blogspot.com/