Kiskun Múzeum Petőfi Sándor Emlékháza
„Petőfi Félegyházája – Félegyháza Petőfije”
Petőfi Sándor (1823-1849) apja, Petrovics István, megyeszerte bérelt házat, mészárszéket. 1824-30 között a mai Petőfi Sándor u. 7. sz. telken álló vályogfalú nádtetős ház adott otthont a családnak. Petőfi Sándor itt töltötte kora gyermekéveit, melyet az egykori Petrovics-portán álló kőépület falán ma emléktábla hirdet. A költő gyermekkori lakásául szolgáló házat 1840-ben lebontották, helyén a múzeumi célokat szolgáló épületben az állandó kiállítás Petőfi Sándor és korának helyi vonatkozású emlékeit mutatja be. A bevezető részben a helytörténeti anyag XIX. század eleji emlékeket sorakoztat fel Kiskunfélegyházáról és a Kiskunságról.
Petőfi Sándor költészete, életútja a magyar történelem dicsőséges és meghatározó időszakához kötődik. A reformkor és az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc sorsfordító évtizedeiben számára csak 26 esztendő adatott meg, de jelenléte, lángolása, tenni akarása akkor és azóta is mélyen beleivódott irodalmunkba és történelmünkbe. Jelképe lett e hős kornak, példa az utókor előtt. Kiskunfélegyháza mindig saját fiának vallotta a költőt és Petőfi is szülővárosának tekintette a kiskunsági mezővárost. Tisztelete 1860-ban indult Félegyházán, miután alulmaradt az első szülőhelyvitában Kiskőrössel szemben és Reményi Ede hegedűművész felajánlotta koncertjének bevételét egy emléktábla elkészítésére örök emlékül megjelölve a költő gyermekkorának helyszínét.
E kiállítás nem a szülőhelyvitáról szól. Bemutatja azt a kiskunsági mezővárost, mely befogadta a vállalkozó Petrovics Istvánt és családját. Az itt töltött 7 esztendő meghatározó volt a cseperedő gyermek életében. Bemutatja a költő életútját, családját, iskoláit, életének helyszíneit, költői szárnypróbálgatásait, szerelmeit. Bemutatja a forradalmár költőt és a katonát, aki ki akarta venni a részét a haza és szabadsága védelmében, valamint bemutatja a segesvári-fehéregyházi csatamezőt, ahol örökre eltűnt a névtelen hősök között. És végül bemutatja a tárlat a költő tiszteletét és emlékeit Kiskunfélegyházán 1860-tól napjainkig.
Fekete János helytörténész, Petőfi kutató emlékszobája
Fekete János több mint négy évtizeden keresztül meghatározó alakja volt a helyi kulturális közéletnek. Kiskunfélegyháza múltját kutató tudományos munkássága és a helyi társadalom jelenét formáló tevékenysége hatással volt a város önazonosság-tudanának erősödésével.
Helytörténészként 1959-ben kezdett publikálni. Névtani, néprajzi, várostörténeti kutatásokat végzett. A kiskunfélegyházi honismereti mozgalom vezetője volt. 40 éves honismereti munkájáért 2000-ben Bél Mátyás Notita Emlékérmet kapott. Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Szövetségnek, elnökségi tagja volt az Országos Petőfi Sándor Társaságnak. Alapító tagja, 1997-től 2003-ig elnöke volt a Móra Ferenc Közművelődési Egyesületnek. 2004-ben Wlassics Gyula-díjat kapott, 2005-ben az Országos Petőfi Sándor Társaság Petőfi-díját kapta meg. Helytörténeti-honismereti munkásságáért 1995-ben Kiskunfélegyháza díszpolgárának választották. 2004-ig közreadott publikációiból két bibliográfia is készült.
Monografikus munkái közül kiemelkedő jelentőségű a Kiskunfélegyházi utcaneveket feldolgozó műve (Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcaneveinek története, 1974; átdolgozott, bővített kiadás: Kiskunfélegyháza utcanevei, 2001) és az Ethnographiában megjelent tanulmánya (Kiskunfélegyházi útmenti keresztek, 1984).
MŰVÉSZ-TÉR
Az emlékházban található a MŰVÉSZ TÉR- ahol Félegyházi kötődésű alkotók, Dulity Tibor festőművész, Szántó Piroska festőművész, Morell Mihály képzőművész, Bodor Miklós grafikus, Faragó József fafaragó alkotásai láthatók.
